Kezdjük a végén, a mostani állapot leírásával. A jelenlegi főigazgatói iroda Reáltanoda utca felé eső falán egy „szemrevaló”, ám ma már a mindennapos szolgálat alól „felmentett”, aranykeretes falióra látható, amelyet a szakirodalom keretóraként (Rahmenuhr) ismer, és amelyhez hasonlóval 1820 és 1850 között a Habsburg Birodalom területén több helyen is lehetett találkozni. Egy, az úgynevezett bécsi iskola szerinti „rugózáras, Clement-gátszerkezetes, fonal-felfüggesztéses, egynapos lejáratú ingás óra. Óratokja fenyő alapon bearanyozott gipsz blondel”. (Uri Gábor közlése) Ezt a példányt megrendelésre gyártották olyan helyre, ahova nem kellett ütős óra, hogy negyed-, vagy félóránként hangadással jelezze az időt. Ugyanakkor igen népszerű típus volt. Polgári használatra kisebb számlappal készített ütős példányai voltak forgalomban. Az Egyetemi Könyvtáré azonban olvasóterem számára készült, távolról is jól látható, jól leolvasható róla a „pontos idő”, és nincs hangja. Ideális választás olvasótermi használatra. Igaz, ez az óra sohasem szolgált az új könyvtárpalota gyönyörű olvasótermében.
A Toldy-féle német és magyar könyvtári leltárjegyzékek (egy 1857/58-as német és 1874-es, magyar nyelvű) egyaránt említést tesznek egy aranykeretes olvasótermi óráról, ám részleteket nem említenek. Így adódik a feltevés, hogy ez az óra azonos lehet a hajdani olvasótermi leltári tárggyal. Bizonyítanunk kéne, hogy az. Jelenleg csak valószínűsíteni tudjuk.
Egy azonban biztos tény, hogy az új épületbe kifejezetten ide tervezett óra került, ha némi késéssel is. Egy, az átadáskor és még jó darabig ideiglenes szolgálatot tévő, egyszerű, „kölcsönzött”, időmérő eszköz, majd egy véglegesen ide szánt, ide is kerülő függőóra. Szóval, semmiféleképpen sem ez a napi gondozást igénylő, veretes darab. A Králik-féle óra, a legendás fényképfelvételen Erdélyi Mórnál, még messziről felismerhető az olvasóterem belső, főhomlokzati falán, a kiszolgáló személyzet tölgyfaemelvénye fölött. Közeli felvétel és minden egyéb dokumentáció hiányában pontosabbat nem tudunk róla, sorsa is homályba vész. A megmaradt korabeli, hivatali levelezés a következő sorokat rögzítette:
„Az egyetemi könyvtár olvasótermében elhelyezett óra mintegy 3 év előtt ideiglenesen állíttatott fel Králik Samu órakészítő által, mely alkalommal biztatást nyert, hogy egy olvasóteremhez alkalmazott óra elkészítésével fog megbízatni. Minthogy azonban a megbízás mindig késett, egy ízben már meg is sürgettem, hogy ez ügy véglegesen bonyolíttassék le. Közelebbről ez ügyben ismételten sürgető levelet intézett hozzám. Az bizonyos, hogy az egyetem olvasótermében egy Králiktól kölcsönvett dísztelen egyszerű óra van felállítva, melyet ő minden pillanatban elvitethet onnan. Az is bizonyos, hogy ez az óra nagyon kirí a nagyteremből, annak szépségével valóságos ellentétet képez. De kétségtelen, hogy a nagy teremben szükség van órára.” (1881/82./13. sz., 1881. 09. 16. / Szilágyi felterjesztése a miniszterhez.)
Szilágyi arra kért felhatalmazást, hogy az ügyben Koch építésszel konzultálva eljárhasson Králik mesternél csináltatás ügyében, ami az 1882. 06. 17-én írtak szerint meg is történt: „Folyó év február hó 12.-én 30310 sz. a. kelt kegyes leirata folytán Králik Sámuel órással a Könyvtár olvasótermében felállítandó órát Excellentiád utasítása értelmében elkészíttettem, az óra az olvasóterem berendezésével teljes összhangban elkészítve a cathedra felett, nem a falban, már fel is van állítva.” –, de erről már szóltunk.
Épségben megmaradt viszont az aranykeretes falióra. Úgy véljük, az a tény, hogy a főigazgatói lakrészbe került, arra enged következtetni, hogy tisztában lévén „előéletével” meg kívánták becsülni. A falióra fenyőkerete viharvert állapota ellenére is őrzi a korábbi idők nyomait, az óra működőképességéről mindvégig gondoskodtak. A fenyőkeretbe vésve látható Megyesi Károly 1806, 1896 (?!?). IV. és Kalla M. órásmester 1967. 11. javításainak nyoma. Megyesiről továbbiakat egyelőre nem tudunk, az évszám kiolvasása is vitatott. Kalla Miklós órás viszont jó nevű mester volt, a Ferenciek tere túloldalán volt műhelye, az 5. számú épületben. Legendás alakja volt egy akkor már erősen fogyatkozóban lévő helyi „való világ”-nak. Kalla mester azonban másért is megérdemli figyelmünket, személyét számontartották. Ld. „MAGYAR KITÜNTETÉSGYŰJTÉS ÚTTÖRŐI” Kalla Miklós, órás, osztrák-magyar kitüntetések 1700 évek közepétől 1918-ig, a Magyar Királyság kitüntetései 1922 és 1945 között. Ahogy jeles alakja volt az Egyetemi Könyvtár épülete történetének a Kalla mester alakját megörökítő író, festő, fényképező, beszélgető ember, vissza-vissza járó szelleme e háznak, aki „A trafik medvéjének szétszedése” címmel rajzolt gyönyörű portrét az órásmesterről. A falióra ma is kiválóan jelezné az időt, ha szükség mutatkozna rá.
Az épületbeli időmérés hagyományos eszközeinek történetében a következő fordulópont az 1937-es átfogó modernizálással köszöntött be. A harmincas években kezdődő általános, mindenre kiterjedő modernizálás érintette a telefonszolgáltatás mellett ezt a szolgáltatási formát is. A szerény, rendelkezésre álló hivatali levelezésből az derül ki, hogy az épületben ekkor három „Pontos idő”-t jelző berendezés felszerelésére került sor, amelyet a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (Budapest, Sándor u. 7.) emberei végeztek el (377/937 „Pontos Idő” 3 óra felszerelése). Az időmérők és a telefonszolgáltatással kapcsolatos levelezés szerint azonban érintett volt ebben a Dial Telefonkereskedelmi Rt. is. Modern telefonok kerültek az épületbe kiemelt pontokon: a földszinti liftnél, (1 db fali házi készülék, 124.- P értékben), titkárnői készülék mellé (1 db berregő, melyet az igazgatói készüléknél elhelyezett csengőnyomóval lehetett működtetni, 48.- P értékben), és az udvaron is rendbe hozták az ottani fali készüléket (456/937, 492/ 937).
A Dial Telefonkereskedelmi Rt. telefonberendezések iparszerű előállítását, forgalomba hozatalát, karbantartását, erős- és gyengeáramú villamos reklámberendezések előállítását, forgalomba hozatalát, felszerelését, karbantartását, eladását, tehát teljes körű szolgáltatás nyújtását vállalta határozatlan időre. E cég mögött befolyásos piaci tényezők, katonatisztből, pénzemberből, mérnökből, állami hivatalnokból álló vállalati grémium állt, ambiciózus balkáni és kelet-ázsiai távlati tervekkel. Ezeket az igazgatótanács által melengetett távlati terveket kívánták komoly állami megbízásokkal megalapozni. Az egyetemszerte fellendülő modernizálás belső, műszaki folyamata így járult hozzá jelentős módon a cég nyereségessé válásához. (BFL Cg 28. 529, Usz. 40. 925, O. 6915)
Az ezt követő idők fotói az olvasóterem főbejárata fölötti galériakorláton mutatják, milyen órát is kell ide elképzelnünk. A telefonokról nem maradt fenn fényképünk. Hogy a Králik-féle függőóra volt-e valaha is ezzel az órával együtt az olvasóterem része, nem tartjuk valószínűnek, már csak azon szándék miatt sem, ami az olvasóterem átrendezésére, újonnani bútorozására, kapacitásának maximalizálására irányult, és azt sem tudjuk, hova került a Nagyolvasóból.
De tárgyunknál maradva: Karg Norbert a Gazdasági Hivatal igazgatója 1946-ban tanúsítja, hogy „pontos idő”-jelzés ekkor három helyen volt az épületben: a hivatali helyiségben, a kölcsönzőben és az olvasóteremben. Az olvasótermit hagyták meg egyedül (107/946, 282/946). A Dial céggel ápolt addigi jó kapcsolat szerényen, de túlélte a háborús viszontagságokat, 1947-ben még sor került a telefonvonalak cseréjére (34/947, Dial Telefonkereskedelmi Rt., Bp., VI. Eötvös u. 11.). A könyvtár még levelezett a Nagyolvasóterem helyrehozatalában a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal, azonban e levelezés fenti szolgáltatásra vonatkozó információt nem tartalmaz. (41/947)
Újabb, emlékezetes eseményre az ’50-es években kerül sor (10/42/1950), némi változtatással ismét üzembe helyezték a „Pontos Idő”-szolgáltatást. A könyvtár a Magyar Központi Híradó Pontos Idő óraüzemével kötendő bérleti szerződés keretében 2 olvasótermében és 1 igazgatási helyiségében központi vezetésű „Pontos idő” órákat alkalmazott. Az 1950. december 15-én kötött szerződés 3 db 300-as típusú alóra elhelyezéséről szólt a Magyar Rádióhivatal Óraszolgálatával, ám ezzel a „Pontos idő” épületbeli történetei még koránt sincsenek lezárva.
Szerző: Kazimír Edit