Hamar szembe találta magát a könyvtár az átadás elhúzódásából és az anyagi források elapadásából fakadó gondokkal, és az ebből származó kényszerintézkedések következményeivel. Ennek az 1877-ben kezdődő hivatali ügyintézésnek a szereplői eleinte Trefort, a Vkm nagyhatalmú főnöke és az ekkora már ideiglenes igazgatóvá avanzsált, nagy reményeket tápláló Szinnyei voltak. Utóbbi 1877 májusában tett javaslatot felettesének a II. emeleti, Horvát Árpád távozásával üressé vált igazgatói lakrész könyvtári célra történő hasznosítására. Gondosan lefestette az áldatlan könyvtári állapotokat, a helyszűkét, valamint azt az ernyedetlen buzgalmat, amivel vezényletével az addigi könyvtárrendezési munkálatok zajlódtak. Ezt írta:
„Könyvtárunknak ezen jelenlegi kedvezőtlen állapotát azért is fejtettem ki bővebben, hogy ebből mintegy következtethessem, mennyire kívánatos és szükséges minden legcsekélyebb megüresedett hely, ennélfogva a második emeleten üresen álló igazgatói lakóhelység a könyvtár számára minden esetben igénybe veendő annál is inkább, mert e nélkül a könyvek zsúfoltsága miatt a rendezést az őszön túl alig folytathatnók.
Még ezen megnyert helyiségekben való kiterjeszkedés által is csak időt nyerünk, mert ha figyelembe vesszük a következő évek gyarapodását (12 ezer frt rendes és rendkívüli átalány mellett, …“
Érvelése nem talált megértésre és a végleges döntés nagy csalódás volt Szinnyeinek, mert a könyvtár ekkor nemhogy megkapta volna a rondellát, azzal kellett megbarátkozzon, hogy további terek vesznek el számára. Trefort rövid kiegészítéssel megfejelt hivatali iratmásolatából ugyanis kiderül, hogy a rondellát a mintagimnázium kérésére (még 1877 áprilisában) oktatási célokra engedték át az alábbi érvelésnek engedve:
„[…] tekintettel arra, hogy a volt könyvtárigazgatói lakást képezett helyiségnek egyik része t. i. a II. emeleten levő toronyrész mind két oldalán egy-egy szobára támaszkodik, nincsen észrevétele az ellen, hogy a torony melletti azon szoba, mely a középtanodai tanárképezde gyakorló iskolatermével határos, a gyakorló iskola számára ideiglenesen átengedtessék, rendelkezésére maradván még a torony és az e mellett levő másik, a tanári olvasóteremhez támaszkodó szoba; mely esetben azonban a toronyszobából az átengedendő szobába szolgáló ajtó ideiglenesen egy tégla szélességű fallal elzárandó, az átengedett szobából pedig a mellette levő tanterembe szolgáló ajtó lesz nyitandó. E javaslatot elfogadván további eljárás végett azzal tudósítom, hogy erről a budapesti tud. Egyetem tanácsát is értesítettem. A másolat hiteleül. Hirt János sk. Aligazgató.”
Kezdetét vette tehát az „intézményi társbérlet”, amely e két intézmény merőben eltérő, egészen másról szóló hétköznapjait meglehetős feszültségeket okozó zajos epizódokkal színezte. Az eltérő profilok, függelmi viszonyok (ki, kinek tartozik engedelmességgel, mire utasítható) és a nem túl szerencsés elhelyezésből fakadó feszültségek sok gondot okoztak. Egymás tereit használták, illetve haladtak rajtuk keresztül, még ha az utcáról történő megközelítése e két intézménynek valamennyire szeparálható is volt (ld. oldalkapu és főbejárat). Az időközben kinevezett Szilágyi hivatali panaszlevele bizonyítja, hogy egyezkedés kezdődött:
„A könyvtárnak van a II. emeleten 2 szobája egy előszobával, mely azonban az által, hogy a gimnázium könyvtára az előtte levő folyosón van elhelyezve, mely egyszersmind a szolga lakásául is szolgál, hozzáférhetetlen, s így könyvtári czélokra igen nehezen használható, úgy, hogy eddig is olyan könyvek számára szolgált reposítumul, melyeket senki sem keresett. A dolgon úgy lehetne segíteni, he ezen két szobát átadnók a gimnáziumnak múzeumi és gyűjteményei számára, a gimnázium pedig azt a két szobát, melyet múzeumul használ, átadná az inkunábulumoknak. …” (Szilágyi levele a II. em. könyvtári szobákban: 1879. 06. 28. / 117. sz.) Érdemes elgondolnunk rajta, mit is jelentett ez!
- A gimnázium II. emeleti helyiségei beékelődtek a könyvtár magán és hivatali terei közé.
- Sem a könyvtár, sem a gimnázium nem tudta helyiségeit problémamentesen használni (teremcsere).
- Állandósult a nehezen átlátható, (gyakorlatilag ellenőrizetlen) hivatali „átjárás” a két intézmény által birtokolt épületrész(ek)ben.
- Komoly hatásköri, illetékességi problémák merültek fel.
Az 1879/80-as tanévben több panaszlevél született (1880/ 81., 75., 76., 85. sz.) Úgy gondolhatná az ember, hogy a mintagimnázium ötödik osztályának termében kiütő tűz lehetett az utolsó csepp a pohárban, de nem ez volt a valódi ok. Komolyabb indokok sarkallták, a különben igen taktikus és óvatos Szilágyit május 24-én indulatos sorok megírására. A levél címzettje, a „Nagys. M. úr”, korábbi elöljárója Trefort volt. A sorokon szinte átsüt a felháborodás:
„a.) Kegyeskedjék megparancsolni, hogy a könyvtár helyiségeiben semmiféle boncolás, praeparálás, sem állaté, sem hulláé, sem rovaré, sem ráké, békáé stb. semmi szín alatt, sem éjjel, sem nappal ne eszközöltessék.
b.) Minthogy sem Staub úrban, sem praeparátorában nem lehet bízni, hogy ezen parancsot megtartják, méltóztassék intézkedni, hogy a szertár helyiségének kulcsai éjjelre Bartal igazgató úrnak adassanak át.
c.) Méltóztassék Staub urat más tehetségeinek és tudományának megfelelő helyre eltenni, s helyét olyan tanárral tölteni be, ki talál módot a tanítványoknak szükséges tananyagot oly módon beszerezni, hogy azzal ne veszélyeztesse az épület helyiségeit.
d.) Miután pedig a gáz nyitva hagyása veszélyes következményeket vonhat maga után, méltóztassék elrendelni, hogy este 7 óra után a tanároknak a II. em. helyiségben eljárni [?] nem szabad.
e.) Méltóztassék haladéktalanul elrendelni, hogy Bolla praeparátor úr többet ezen épületben semmit se merjen praeparálni. Az ő [olvashatatlan kifejezés, renomé értelemben] Staub úr vallomása szerént teljesen el lévén rombolva, nem képes megítélni, hogy minő hátrányokat okoz tudományszomja. […]”
Az ügy fent említett szereplői Dr. Staub Móric botanikus, ez idő tájt a mintagimnázium természetrajztanára, nem mellesleg a természetrajzi szertár felállításával hivatalból megbízott tanerő, később a [M. Földtani Társulat titkára], Bolla [János?] pedig, praeparátorként, a jobb keze volt. A tényállás pedig az volt, hogy a könyvtárigazgató többszöri figyelmeztetése ellenére a II. em. végzett boncolást követően, a nyitott „gangon” maradt állati tetemmaradványok a májusi melegben oszlásnak indultak, meglehetős bűzt árasztva. 1878. május 24-én este hivatalos vizsgálat vette kezdetét. Az ügy, ismétlődő esetnek bizonyult. Az előzményekről tudott a könyvtárigazgató és a mintagimnázium igazgatója is. A „mániákusan” boncoló praeparátor számára a könyvtár pincéjében volt kijelölve hely. Ám a boncolás továbbra is fent zajlott, míg nem a II. emeleti hosszú előszobában égve maradt a gáz és felelőtlenségből ott maradtak a tornácon a rothadó tetemek, Szilágyi türelme elfogyott. Az olvasóteremig ért az átható bűz.
Így ért véget a társbérlet, ami oly sok bosszúságot okozott a könyvtár vezetőségének.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár
Illusztráció: Abul Qasim, Khalaf ibn al-Abbas al-Zahrawi: [Chyrurgia]. Cod. Lat. 15. r45
.