Bárány Attila korábbi köteteiben a középkori angol történelemmel, valamint a korabeli angol-magyar kapcsolatokkal foglalkozott. Legújabb munkája Magyarország, a Török Birodalom és a Nyugat kapcsolatait vizsgálja, mindössze néhány év: 1521 és 1524 között. Nem beszélünk azonban nagy témabeli elrugaszkodásról. Gyakorlatilag egész Európának, így az angol diplomáciának is rendkívül fontos volt, hogy a magyarok ne fogadjanak el valamilyen "szulejmáni ajánlatot" arra vonatkozóan, hogy a szultán csapatai szabadon átvonulhassanak Magyarországon, Bécs felé. Az oszmánokkal való bármilyen megegyezés jelentős mértékben kihatott volna a nyugat-európai hatalmak egymással szembeni kapcsolataira is, és ebben a tekintetben mind Angliának, mind a Szentszéknek fontos volt, hogy mennyire számíthat a Habsburgokra egy esetleges magyarországi, vagy a Birodalom területeit érő invázió esetén. Természetesen élénken figyelemmel kísérte a fejleményeket a francia diplomácia is, hiszen a Valois-k számára kulcsfontosságú volt, hogy a Tudorok és a császár elleni háborúikban húzhatnak-e hasznot abból, hogy V. Károly hátában török csapatok jelenhetnek meg. A szerző részletesen bemutatja a forrásokat, majd az egyes angol követjelentések alapján igyekszik tisztázni az akkori állapotokat, a követjárásokat és azok után Nándorfehérvár elestének fogadtatását. Természetesen központi kérdés az 1520-21-es sztambuli követ budai missziójának kérdése. A 19. században Magyarországon elterjedt nézet szerint ugyanis a frissen trónra lépett I. Szulejmán szultán követe adófizetésre és átvonulásra vonatkozó, cserébe békét ígérő ajánlattal érkezett. Erre azonban nem létezik bizonyító erejű primér forrás; gyakorlatilag semmi nem maradt fenn a megbízással kapcsolatban. Az angol követjelentések szerint is inkább pusztán arról volt szó, hogy az előző szultán halálával a szokásjog szerint automatikusan megszűnt a korábbi szerződés hatálya, és hogy az 1519-es feltételekkel újítsák meg a békét. Ezt követően megismerhetjük az 1521 és 1524 közötti eseményeket: az 1522. évi Reichstag tevékenységét, a keresztes terveket, a török veszély erősödését Rodosz eleste után, a birodalmi segély ügyét a bécsi konferencián, a szávademeteri ütközetet és hatását, az 1524-es újabb követjárást, annak lehetséges tartalmát (természetesen ennek kapcsán is széles körben elterjedt a "szulejmáni ajánlat" létezése), valamint egy nagyon fontos korabeli forrást: az angol diplomácia által a Magyarországon jelentős pénzsegéllyel tartózkodó pápai legátusnak, San Sisto bíborosának, Tommaso De Vionak írott levelet. Az utolsó fejezet az 1524-es helyzetet mutatja be röviden. A kötet második felét a jegyzetek foglalják el, és alapos bibliográfia zárja a kiadványt. Szakemberek olvasmánya.
"www.kello.hu © minden jog fenntartva"