EKL Egyetemi Könyvtár

Némi tétovázás után, úgy gondoltuk, hogy a már említett Dobocsányi-utód levele is érdeklődésre tarthat számot, ide tartozik. Magánlevél ugyan, de fontos információk olvashatók ki belőle. Mi mindent volt köteles  a könyvtárszolga, könyvkötő örökébe cégtársként lépő vej, Simonyi (Hivatalos pecsétjük szerint társak, ugyanakkor cégbejegyzés nem örökítette meg a cég alapítását) elvégezni, alkalmanként eltűrni. Simonyi István, végül is megvált a könyvtártól, önálló könyvkötő és díszmű-készítő lett Várpalotán, díszes, fejléces levélben reagált  Pádly Lajos megkeresésére, 1885. 11.

Hogy e hivatalnoki réteg már említett társadalmi kiszolgáltatottságának fokát és mélységét valamelyest árnyalni tudjuk, hivatkoznunk kell Pádlyra, e két díjnok közül arra, aki szebben írt, ügyesebbnek bizonyult, „többre vitte”, irodavezető lett belőle, segédtisztté avanzsált.

A dolog kabátlopással kezdődött. A könyvtárszolga, Soltész új kabátját vitte el egy tolvaj. Ez később az egyetem gondnoki hivatalának 40 koronájába került!