Az „köz” emlékezete ebben az esetben is meglehetősen rövidnek bizonyult, pedig Vértesy Miklós, az Egyetemi Könyvtár tudós könyvtárosa, több minden egyéb mellett az Egyetemi Könyvtár történetének kiváló ismerője, a legfontosabbakat feljegyezte. (Az Egyetemi Könyvtár előcsarnokának restaurálása, in: Könyvbarát / 9. évf. 7. sz., 317-318. p.) Ám a két Sidló Ferenc-féle bronz domborműről, melynek az Egyetemi Könyvtár előcsarnoka, mint utóbb kiderült, 1959-ig otthon adott, semmit nem tudtunk.
EKL Egyetemi Könyvtár
Szinnyei naplójából tudjuk, hogy az Egyetemi Könyvtár belső udvara korántsem volt mindig olyan lehangolóan sivár, mint amilyenre egyikünk, másikunk (még) régebbi emlékei, vagy felbukkanó régi fényképfelvételek alapján emlékezhet. Ellenkezőleg, a belső udvar hajdan, gyakran kellemes társasági összejövetelek színhelye volt, árnyas fák alatti „könyvtári” magán- és társasági események színtere. Különösen igaz volt ez Szilágyi Sándor igazgatósága (1878-1899) alatt, melyekről Szinnyei több alkalommal is beszámol.
Több mint százéves fotókat találtunk az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárról a Fortepanon.
Igyekeztünk a könyvtár épületéről a legrégebbi fotókat felkutatni, ezért egészen az 1800-as évek végéig visszamentünk.
A könyvtár új épületével kapcsolatos szűnni nem akaró, széles körű, csillapíthatatlan általános kíváncsiság elég hamar megteremtette a maga önálló műfaját, életre hívta azoknak a népszerűsítő, ismertető kiadványoknak a sorát, amelyek az Egyetemi Könyvtárat, mint intézményt, gyűjteményt, épületet kívánták bemutatni, és arra törekedtek, hogy lehetőség szerint mennél többet, aktuálisabbat, igényesebbet nyújtsanak, mint amire addig a korabeli sajtó, esetünkben a Bauzeitung für Ungarn, Magyar Könyvszemle, (MKSz) a Magyarország és a
"Digitalizálták Eötvös Loránd 1880-1881. tanévi előadásjegyzeteit, így az iratanyag a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált.