Szinnyei naplójából tudjuk, hogy az Egyetemi Könyvtár belső udvara korántsem volt mindig olyan lehangolóan sivár, mint amilyenre egyikünk, másikunk (még) régebbi emlékei, vagy felbukkanó régi fényképfelvételek alapján emlékezhet. Ellenkezőleg, a belső udvar hajdan, gyakran kellemes társasági összejövetelek színhelye volt, árnyas fák alatti „könyvtári” magán- és társasági események színtere. Különösen igaz volt ez Szilágyi Sándor igazgatósága (1878-1899) alatt, melyekről Szinnyei több alkalommal is beszámol.
1881. szept. 20.- án Szilágyi Sándor meghívta a könyvtár személyzetét ebédre. Unokahúga, pontosabban vele egy háztartásban élő húgának, Katalin asszonynak az unokája, a kis Olga (Szűcs Olga, a későbbi Mayer Gyuláné) születésnapját ünneplendő. Az efféle összejövetelekre, ahogy a Sándor napokra is, többnyire hivatalos volt a könyvtár személyzete is, ami azért főként és többnyire a tiszti állományt jelentette, tehát jelen volt Pádli Lajos, Egervári Ödön, Dr. Máté Sándor, Kudora Károly. Ha az időjárás engedte az összejövetelre az udvaron, az akkor még itt álló lombos fák alatt került sor. Szinnyei nem tagadta meg magát, számon tartott minden apróságot, igazi szakértőként, leplezetlen ínyencként rögzítette ”naplója” számára az elfogyasztott finomságok sorát. Komplett étrendeket írt le alkalmanként gondosan minősítve is az elfogyasztottakat és apró jelenetekben örökítette meg az ünneplő társaság jelen lévő tagjait. Becsüljük meg ezeket a kis beszámolókat, ha már tudomásul kell, vegyük, hogy a kis Olgaként megnevezett ünnepelt, és húga későbbi adományának az Egyetemi Könyvtár 1885-ből származó, 11 könyvtári tagját ábrázoló fényképfelvételnek is oly sok minden egyéb mellett bottal üthetjük a nyomát. Az EK ilyen értelemben vett „veszteségeit” máskor tárgyaljuk. De idézzük Szinnyeit:
„[…] és mi hozzá láttunk az udvaron a fák alatt: jó tüdős táska leves, marhahús tarhonyával és paradicsomszósz, takartos káposzta, marhasült uborkával és almáslepény, befőtt, szőlő, őszi barack, püspökkenyér, jó bor, borszéki savanyúvízzel, feketekávé, szivar, kedélyes jókedv volt. Egervári [Potemkin Ödön] ragyogott. Elmondta, mikor Dobocsányi [a könyvtári szolga, házmester, könyvkötő] nem hozta neki a kért könyveket, mert azt mondta Soltész (kihez küldte), hogy „istennek se hozza”. Hozzám, h. igazgatóhoz jött panaszra. Citálom és dorgálom. Soltész; ő nem is látta Dobocsányit. Hívatom Dobocsányit: „Mért hazudott?” „Hisz, kérem alássan, tudtam úgy is előre, hogy azt fogja majd mondani. - mondá tótos hangjárással. Jókat nevettünk.”
Az udvar jelentőségéről és fontosságáról e kis lakó-, ill. munkahelyi közösség számára árulkodik, hogy rendben tartásának gondját, időről-időre történő felújítását a hivatali levelezés szerint maga az egyetemi főkertész felügyelte: „N. Úr! Az Egyetemi könyvtári épület udvarán levő ültetvények részben elöregedtek, részben egészen kivesztek, tisztelettel bátorkodom tehát kérni Nagyságodat, hogy az ültetvények megvizsgálása és helyre állítása tekintetéből az egyetem kertészét utasítani szíveskedni méltóztassék. Kiváló tisztelettel. […] Budapest, 1884. március 12.” (1883/84 / 220. sz. „Átirat Ngos dr. Szabó József e. rector úrhoz”)
Ha nem is minden jeles alkalommal, de időről-időre kibővülhetett azért az ünneplő társaság. Ez többnyire akkor történt, mikor a vendéglátó hivatali hierarchiában elfoglalt helye vagy az alkalom nagyobb szabadságot, több lazaságot, fesztelenséget tett lehetővé. A könyvtár épületben lakók egymás közötti viszonyait ugyanis messzemenően átszőtte a társadalmi szerepmegosztásból fakadó elvárás-rendszer. Ha például a második emeletről (Szilágyi és családja lakrésze) lelátogatók „alkalmatlan” személyre leltek az első tiszt hajlékában, akkor elzavarták, ahogy tette ezt a kis Olgával lelátogató Szilágyi Katinka, Pettkó Lajos hites ügyvéd elvált, neje is a fűtő alkalmatlankodó leányaival.
Naplóbejegyzés: 1882. november 24. : „Katinkához hívtak ebédre; ott volt a könyvtár, Máté és Wutz még Pádlin kívül. Máté, de csak is ellenséges szerepet visz, Wutz vizsgázik, Pádlinak a gyomra rossz, Klinger papa, Nagy János, Kóczán Feri. Volt krumpli és sárgarépaleves, pörkölt, töltött káposzta, borjú pecsenye compóttal, almasajt, bor, kávé, liqueur, szivar. Elég jó volt és sokáig tartott. Egervári bekapott. Szegény ritkán jut hozzá!”
Névnap. születésnap, persze adódott máskor is, még ha nem is kötődött hozzá mindig gazdag lakoma emléke. Ilyenkor ki-ki tehetsége szerint adta meg az ünneplésnek a módját. Id. Szinnyei József meglehetősen anyagias (mondjuk ki, fukar) ember lévén nem igen vállalkozott Szilágyihoz hasonló széles ívű gesztusokra, adakozásban is roppant takarékosan járt el, így az ő névnapi köszöntője e közös ünneplések egészen másfajtáját idézi fel:
„Kedves Szinnyei bácsi!
Mindenki tudja, hogy az Egyetemi Könyvtár legelhanyagoltabb osztálya a Miscellanea (Kudora szerint Mischnyákok); évtizedes por ülne rajta, ha a gondviselés gondos kezekről nem gondoskodott volna, melyek egyenként sorra veszik és leporolják. E fontos szerep betöltőjét tartsa meg az Isten számunkra és az Egyetemi Könyvtár számára még sok esztendeig!
Dedek C. Lajos, Dézsi Lajos, Szilágyi Sándor, Máté Sándor, Kudora Károly, Angyal Dávid.”
(Az EK tisztviselőinek levele József nap alkalmából, MTAK, L+W szám MS 775/21, 1897. március. 19.)
Ennek az ünneplésnek a részleteit, még a leghétköznapiabbakat sem, őrizte meg a napló, pedig válogatott étkekben, gondosan összeválogatott menüsorban talán ekkor sem lehetett hiány.
A névnapok sorában a kivételes alkalom, azaz a „jeles nap” azonban kétségtelenül az igazgató Sándor-napi köszöntése volt. Emlékezzünk rá egy 1883. március 28.-i Sándor-nap felidézésével: „Délben tehát lemenvén Aigner Figyelő-je számára egy félívet elkészítettem; aztán felöltözvén, föl Szilágyihoz a Sándor napot ma tartván. Már mind együtt voltak, Józsi [ifj Szinnyei József] is meg volt híva, s eljött. A könyvtárból Pádli excusalta magát, Máté elnökölt. Volt pálinka. Korán leültünk az ebédhez: rizsleves, marhahús, rizs, tarhonya és krumpli, paradicsomszósz, töltött káposzta, de leves után fánk, (hármat ettem!) borjúsült, salátával, almásrétes, alma, sajt, bor. […] Kudora mellé ültem, azért Egervári fölebb ült mellém, itattam, de nem szónokolt ma, csak hazament aztán.”
Nagyjából ilyesmire gondoljon az olvasó, ha a Könyvtár belső udvarának hajdani legendás névnapjaira kíváncsi, közben pedig rá lehet gyújtani egy-egy rituális békebeli szivarra, ahogy azt Szilágyi is, Szinnyei is előszeretettel tette a munka szünetében, vagy ebéd után.
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár