A hónap műtárgya – Dr. Fülöp József akadémikus emléktáblája
A tatai Kálvária-dombon és szomszédságában kialakított Geológus Kert területén látható emléktábla Dr. Fülöp József (1927–1994) akadémikus, egyetemi tanár emléke előtt tiszteleg, aki a magyar földtudomány és a geológiai ismeretterjesztés meghatározó alakja volt, egyben a Geológus Kert alapítója és éveken keresztül vezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kezdeményezésére készült emléktáblát 1999-ben állították.
A polírozott jura korú vörös mészkőből készült emléktáblát négy fém rögzítőelem erősíti a a területre jellemző szintén jura korú vörös mészkő monolithoz, amelynek egyenetlen felülete egy időhorizontot tükröz, jelképezve ezzel a múlt és jelen korok kapcsoládását. Központi részén olvasható a megemlékezés szövege, amely Fülöp Józsefet a „hazai földtani kutatás kiemelkedő személyiségeként” és a Kálvária-dombi Geológus Kert alapítójaként méltatja.
Az emléktábla felső részén, nem a kőzetből származó ammonitesz fosszília emelkedik ki a táblából. Az ősmaradvány nem csupán dekoratív elem, hanem a földtudomány egyik ismert jelképe is, amely szimbolikusan utal Fülöp József tudományos életművére és a geológiai örökséghez való kapcsolódására.
Fülöp József (1927-1994), a későbbi állami díjas geológus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1946-ban iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-közgazdaságtan tanárszakára. Érdeklődése azonban hamar a földtudományok felé fordult. 1948-tól már demonstrátorként dolgozott a Földtani Tanszéken és 1952-ben geológus oklevél megszerzésével fejezte be tanulmányait, amivel egyidejűleg tanársegédként kezdett oktatni. Sorsa ettől fogva, kis megszakításokkal, összefonódott egyetemünk történetével.
Pályafutása során számos tisztséget töltött be. Már igen fiatalon, 1954-1956 között a Minisztertanács titkársága ipari osztályán geológus szakelőadó volt. Az utóbbi évtől a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatóhelyetteseként, 1958-tól 1969-ig pedig annak igazgatójaként tevékenykedett, majd 1968-tól 1984-ig a Központi Földtani Hivatal elnöki teendőit látta el. Onnan vezetett útja az ELTE rektori székébe, amelyet két cikluson keresztül,1990-ig foglalt el.
Egyetemi tanári kinevezését 1970-ben kapta meg. 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választották meg. Nevéhez fűződik egyebek mellett a Magyar Rektori Konferencia életre hívása, valamint az MTA Földtani Tanszéki Kutatócsoportjának és az Acta Geologica Hungarica nevű szakfolyóiratnak a megalapítása.
Széleskörű szakmai és tudományszervezői tevékenységéről máig is alapmunkának tekinthető monográfiái tanúskodnak, a földtani természetvédelem terén kifejtett tevékenysége pedig bízvást úttörő jelentőségűnek tartható. Az ott feltárt geológiai és ősrégészeti értékek miatt javaslatára nyilvánították országos jelentőségű védett területté 1958-ban a tatai Kálvária-domb, 1976-ban pedig a sümegi Mogyorós-domb egy részét. Ugyancsak kiemelkedő eredménye az utóbbi szomszédságában lévő, három magyarországi egyetem geológus és geofizikus hallgatói közös nyári terepgyakorlatának otthonaként szolgált, nagyon színvonalas sümegi oktatóbázis létrehozása.
A Tatai Geológus Kert (teljes nevén ELTE Tatai Geológus Kert – Természetvédelmi Terület és Szabadtéri Geológiai Muzeális Közgyűjtemény) 1976-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, így 2026-ban fennállásának 50. évfordulóját ünnepli. Az emléktábla egy kiváló geológus és egyetemi oktató emlékét őrzi, valamint a hazai geológiai kutatás, ismeretterjesztés és örökségvédelem egy fontos korszakának kézzelfogható emléke is. Az emléktábla minden nagyobb ünnepség központi eleme. A természetvédelmi területté nyílvánítás 50. évfordulója alaklmából is ünnepélyesen megkoszorúzta az utókor, és idén a nagyközönség előtti nyilvános megnyitás 50. évfordulóján 2026. szeptember 11-én az egyetem vezetősége, Tata város prominens személyei, tudományos szervezetek és minisztériumi felügyelet képviselői jelenlétében a megemlékezés legfontosabb pontja.
Szöveg: Felkerné dr. Kóthay Klára
Fotó: Szente István