A kaszáskeresztesek és Dévaványa

1936 áprilisában a rendszer megdöntésére irányuló összeeskövést leplezett le a magyar hatóság: a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, azaz a kaszáskeresztesek készülődtek a hatalom megszerzésére. Ez az a párt, amelynek jelvénye eredetileg a horogkereszt volt, és csak annak német államjelvénnyé nyilvánítása után választották a halálfejet, a csontok helyén egy-egy kaszával. A párt belső csatározásai nyomán több szélsőjobboldali párt alakult, így tulajdonképpen a nyilasok elődjének is tekinthető. A kaszáskeresztesek a harmincas években komoly vonzerőt jelentett a legszegényebb földműves rétegeknek - ám a mozgalom nagyszabású peréről megjelent tudósítások inkább a "foltos gatyás" tömeg nevetségességét hangsúlyozták, és nem igyekeztek megfejteni, hogy mi áll a tagok elkötelezettségének hátterében, mi tette annyira vonzóvá a vezér, Böszörményi Zoltán zavaros programját.
A szerző kutatásában arra kereste a választ, hogy mi motiválhatta a tagokat szélsőjobboldali, hírhedten erőszakos és demagóg párthoz való csatlakozásra, miért tekinthettek messiásként Böszörményire. A vizsgált helyszín Dévaványa, ahol rendkívül jelentős volt a kaszáskeresztesek száma, sőt a tervek szerint az - akkor még - Szolnok megyei nagyközség mellett gyülekeztek volna a Horthyék ellen induló csapatok.
Levéltári iratok, demográfiai és gazdasági statisztikák, korabeli néprajzi gyűjtések és a szerző által készített történeti interjúk voltak a mű forrásai."