A második világháború után hidegháborúnak az Amerikai Egyesült Államok vezette nyugati hatalmak és a Szovjetunió által vezetett közép- és kelet európai országok konfliktusát nevezzük, amely 1947-1989 között szinte minden eszközzel folyt, elkerülve azonban a közvetlen katonai összecsapásokat.
A hidegháború a kapitalizmus és a kommunizmus közötti rendszerkonfrontációként jelent meg évtizedeken keresztül mindkét oldalon politikai, gazdasági műszaki és katonai erőfeszítéseket tettek, hogy a másik tábor befolyását világmértékben korlátozzák vagy visszaszorítsák. Összeegyeztethetetlen ideológiákkal és politikai koncepciókkal évtizedeken keresztül bipoláris világot tartottak fenn, amelyek ellenségesnek tekintették egymást. Nyugati szemszögből a szabadság és demokrácia állt szemben a totális diktatúrával, illetve a piacgazdaság a tervgazdasággal. Keleti szempontból az állampárt vezetésével a szocialista személyiség mindenoldalú kibontakoztatása folyt a kommunizmushoz való átmenetben, szemben az imperialista kapitalizmus farkastörvény szerinti, szisztematikus kizsákmányolásával.
A hidegháború legnagyobb vesztese Németország lett, mert a nagyhatalmak keleti és nyugati megszállási övezeteik mentén kettészakították az országot, s a két államban saját rendszerüket vezették be. Csak a közép-kelet európai országok. gazdasági összeomlása és az 1985. évi vezetőváltás Kremlben nyitott esélyt a tömbök katonai leszerelésére és a politikai közeledésre.
Gorbacsov új politikája lehetővé tette Közép-Európa népeinek önrendelkezését, a keleti tömb széthullását s 1991-ben a Szovjetunió felbomlását. Ezzel zárult le a hidegháború.