E történetnek záró, harmadik fejezete akár tanmese is lehetne a mindenkori művészi „stiláris egység” ellenállhatatlan kényszerítő erejéről. A festmény sorsa ugyanis 1945 után sem jutott nyugvópontra. Az újabb döntés a könyvtár háborút követő időszakában ugyan csak elfüggönyözésről szólt, de azt viszont előre meg nem határozott ideig. Ez derül ki többek között Mátrai László könyvtárigazgatónak rektorához, Székely Györgyhöz intézett fogalmazványából: 375/1958/ [pontos dátum hiányzik]:
„[…] Az olvasóterem egyik főfalán a mai mapig is Ferenc Józsefnek egy életnagyságú képe található. A képet 1945 óta egy az olvasóterem stiláris egységét megbontó drapériával függönyöztük el.”
A drapéria csak kiemelte az ideiglenes megoldás leplezhetetlen fogyatékosságait, nyilván ezért született meg újra a gondolat, hogy más festményt kellene oda tenni, mert levelében Mátrai így évelt tovább:
„A terem belső stiláris egysége érdekében javaslom, hogy az egyetem tegyen lépéseket Eötvös Loránd hasonló nagyságú képének megfestetése érdekében, hogy így a terem műemlékjellege teljes mértékben megóvható legyen. Igazgató” (19. doboz Egyetemi Könyvtár a/ Ikt. Iratok, 1958. 1-611. sz. 187.)
Ugyancsak egy 1958-as levélből (385/1958. augusztus 13.) derül ki, hogy a mondottakat tettek követték, és a Könyvtár már a rektor engedélyét is bírva a Képzőművészeti Alaphoz fordult:
„Az EK műemlékszámba vett olvasóterme számára meg óhajtja festetni Eötvös Loránd képét.[…] elhelyezve. Kérem, hogy művészi és anyagi kérdések megbeszélése céljából megbízottjukat a helyszínre oly módon kiküldeni szíveskedjék, hogy a könyvtárnak módjában álljon a közeljövőben meginduló költségvetési tárgyalásokon a szükséges összeget igényelni.”
A dr. Tóth András által megszervezett helyszíni szemle jegyzőkönyve egy árva szóval nem említi az olvasótermi elképzeléseket, annál érzékletesebben rögzíti viszont, hogy a tervezett felújítások miként emésztik fel példátlan sebességgel az 500. 000 ft-nyi előirányzott összeget, miután az előcsarnok falainak, oszlopainak és sgrafittóinak tervezett költsége meglehetősen alá lett becsülve és … És itt, most tulajdonképpen abba is kell, hagyjuk a továbbiak említését, mert nagy valószínűséggel ez lehetett az oka annak, hogy a festmény cseréjének és újabb portré elkészítésének gondolta e hivatali levelezésben már nem merült fel többet.
Lábjegyzet helyett:
Havas Ervin, a Népszabadság újságírója Gondok a könyvtárban címmel írt cikkében (1972) két fontos dologra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy Mátrai László makacs ember lévén 1958-ban korántsem adta fel a kép eltávolításának gondolatát: „Ha majd sok pénzünk lesz, kiemeljük a freskót a fallal együtt, és elszállítjuk a Nemzeti Galériába. Az alkotó miatt érdemes; Than Mór freskója). […] „ , nyilatkozta eltökélten. (1972. 02. 01/ 26. sz.)
Valamint arra, hogy a pénz, ha van is, gyakorta elúszik, az alulfinanszírozás pedig a kulturális intézmények fenntartóinak sajnálatos módon örökletes gyermekbetegsége, ugyanis ezt írta: „Az ügy elkeserítő különlegessége, hogy az építkezéshez szükséges pénz esztendők óta rendelkezésre áll, illetve ismételten „elúszik”. A tervdokumentációt 1967-ben kidolgozták és jóváhagyták, de kapacitáshiány miatt az építkezés nem valósult meg. Ahogy mondják, az építőipari vállalatok nem látnak „nagy üzletet” benne, s különféle ürügyekkel sorra visszaléptek a munkától. Ügy látszik, hogy a könyvtár nem kap határozott segítséget sem az illetékes minisztériumoktól, sem saját egyetemi tanácsától.”
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár