Az Egyetemi Könyvtár (EK) új épületéhez köthető könyvtári glóbuszok sora a Toldy-féle 1874. január 20-i keltezésű leltárjegyzéknek köszönhetően, legalábbis szakmai körökben, „ismert” lehetett.

Az V. számú jegyzék ugyanis a „bútorok és egyéb eszközök” sorában, a könyvállványok, könyvszekrények, almáriumok, (egykor edény, könyv, ruha stb. tartására használt ajtós vagy fiókos szekrény), létrák, lábtók (Staffeleien, tékák, állványok), asztalok, padok, székek, pamlagok felsorolását követően a vegyes tárgyak és eszközök között feltünteti őket: „Két régi teke, olasz, ég és föld, 4 láb átmérőjű, Két régi latin 1 láb átmérőjű, Két új, magyar, 1 láb átmérőjű.”

Tehát az eredeti állapotot, a régi olvasótermi viszonyokat tekintve 6 glóbusz is állt, illetve állhatott az Könyvtár termeiben. Hogy milyenek, arról megint kevés ismerettel rendelkezünk. Toldy ugyanis ezeknél a tételeknél (41-43) nem élt azzal a megnyerő szokásával, hogy érzékletes, többet is eláruló megjegyzéseket fűzzön hozzájuk. Olyanokat, mint például a lábtókról („köztük néhány rozzant”), négyszeg asztalokról („háromnak emléke van…”), a könyvhordozó padról, amely „2 kereken járt”, vagy a nagy létráról „régenten a nagyteremben két kereken járó nagy lajtorja (szekér), egyik teljesen széthullott a másik ma két részét teszi egy repülő hágcsónak a terem aljából a karzatra”.

Hogy átkerültek-e a glóbuszok teljes számban az új épületbe, illetve meddig voltak használatban, nem tudjuk. Az, amit e hat darabról feltételeznünk lehet, azt dr. Plihál Katalintól tudjuk: „Egykor ezeket párban árusították, vásárolták. A latin nyelvű bármilyen kiadású és tartalmú lehet, míg a két új, magyar gömb (vélhetően ég- és földgömbök) Gönczy magyarításában megjelent Felkl-gömbök. Ezek kerülhettek később a Térképtudományi Tanszékre is.” (Utólag is hálás köszönetünk az információért.)

A leltárlista azonban olasz ég és földgömböt is említ, szóval egyértelműen megkülönböztet méret és származás szerint más glóbuszokat is. Márpedig ezek az olaszok nem akármilyen gömbök voltak.

Okolicsányiné Harmos Eleonóra 1926-ban a Földrajzi Közleményekben az EK ég és földgömbjeiről „Ég és földgömb 1700-ból” címmel ismertetést tett közzé. A Toldy-féle leltárkönyvön kívül ez az egyetlen hiteles leírása az EK e két nagy értékű glóbuszának és gyakorlatilag az egyetlen érdemi bizonyítékunk arra, hogy egykor ilyesmivel is rendelkeztünk. A leírás önmagáért beszél, ezért szó szerint idézzük:

„Égi és földgömb 1700-ból. A Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárának belső helyiségében két egyenlő nagyságú gömb áll: egy éggömb és egy földgömb. Az előbbi sokkal jobb állapotban van; úgy látszik a földgömböt többet használhatták. Az éggömb 110 cm átmérőjű. A közepén gipsztalapzatba erősített acéltengely körül forgatható. A talapzaton nyugszik a három hajlított vaskarral tartott naptárkeret is. Rajta a csillagképek még itt-ott láthatók. 5 cm széles, 2 cm vastag, fokbeosztásokkal ellátott rézmerediánja is van. A gömb papírral van bevonva s erre a csillagképek olajjal vannak ráfestve. A gömb alsó része még szép tiszta, olvasható, a színek megtartották eredeti erősségüket. Felső része kopott. Itt van sárga alapon, a vörös kerettel körülvett felírás: „Álla Serenissima Republica & Sereníssimo Prin-cipe Francisco Morosini Doge di Venetia” stb. A csillagképek nevei olaszul, spanyolul, franciául, latinul, görögül, arabul vannak fölírva, magyarázó szöveg kíséretében. A csillagképek között még két körülkeretezett felirat látható. Ezek a déli féltekén vannak s ígv könnyen olvashatók. Az egyik az olvasóhoz van intézve és a globus célját ismerteti, a másik a globus készítésének körülményeiről ad felvilágosítást. Az éggömb 1700-ban készült Velencében. Mestere a nagynevű kartográfus: V. P. Coronelli volt, kora legjelesebb térképrajzolóinak egyike. Művét Morosini Ferencnek, Velence dogejának, a tudományok nagy pártfogójának ajánlja. 1 Bezdek J.: A délkeleti medencében és határvidékein észlelt földrengésekről 1909. 2 Réthly A.: Magyarország földrengési térképe. Akad. Mat. Term. Tud. Ért. XXXI. 602.

A földgömbön & feliratok alig-alig olvashatók. A két gömb külsejének teljes hasonlósága kétségtelenné teszi, hogy a két gömb egy mester munkája. Méreteikben, kiállításukban teljesen megegyeznek. A földrészek ábrázolása az 1700. évek ismereteivel megegyező hiányokat mutatja. Ez- a globus sokkal kopottabb, mint az éggömb, alig lehet rajta valamit kivenni. A szárazföldek alapszíne narancssárga; ebben a hegyek barna színű kúpok láncolatai. Az országhatárokat színes csíkokkal jelzi. A tengerek színe sárgászöld s különböző típusú vitorlásokkal, tengeri állatokkal vannak telefestve. Az ismeretlen területeken, pl. Afrika közepén, Ausztraliánál stb. a hiányt néprajzi adatok befestésével pótolják. A déli sark? vidéket, mint teljesen ismeretlen területet, négy kép tölti ki. Sajnos, ennek csak darabkái maradtak fenn: egy-egy fej, kar, vagy ruharészlet. Azért kivehető a középen trónuson ülő, hermelinpalástba burkolt alak. A hermelinpalástos alak mellett felirat volt; ebből ma már csak néhány szó olvasható: „Alia Serenissima Republica e Serenissimo Principe Francesco Morosini Doge di Venetia. Tehát ugyanaz, mint az éggömbön. Abesszínia területén kivehető a szerző neve: ,,P. Coronelli.” Tehát ezt a földgömböt is P. Coronelli készítette s épp úgy, mint az éggömböt, ezt is Velence dogejának Morosini Ferencnek ajánlja. Ezzel a két adattal a két gömb egykorusága be is van bizonyítva.” Okolicsányiné Harmos Eleonóra dr.

A kutatás során felmerült, hogy a Morosini-féle gömbök, talán 1918-1919-ben kerültek volna az intézmény tulajdonába, miután a Szapáry-család, (márpedig ők öröklés révén rendelkeztek ilyesmivel!) amúgy értéktelenné nyilvánított könyvtárának  einstandolási kísérlete   is erre az időszakra tehető. Ennek több dolog is ellentmond. Ekkor, a Szapáry-palotában lévő könyvtár rekvirálásakor, az „Ackerman” aláírással készült jegyzék, ugyanis, mindössze 1500 könyvet adott át  „biztosabb kezekbe” , szóval rekvirálásról klasszikus értelemben nem lehetett szó, a könyvtár állománya pedig nem túl értékes minősítést kapott. Ég- és földgömbökről egy szó nem esett.

Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy egy 4 láb átmérőjű ég- és földgömb elhelyezése még az épület berendezése és átadása előtt, de után is komoly feladatnak bizonyulhatott, mint ezt most a Perczel-féle gömb beemelése is bizonyítja.

Okolicsányiné Harmos Eleonóra egy dologra vállalkozott, leírta azt, ami látott, ezzel bebizonyította a két gömb eredetiségét, összetartozását. Ez a leírás pedig arról tanúskodik, hogy ezek a glóbuszok ekkorra már igen rossz állapotban lévén felújításra várhattak. A Coronelli-glóbuszokat egy későbbi tanulmány (Ambrus-Fallenbüchl Zoltán: Ungarische Globenmacher der Vergangenheit. In: Der tschechische Globenmacher Jan Felkl. In Der Globusfreund Wissenschaftliche Zeitschrift für Globen- und Instrumentenkunde. No. 13. Wien, 1964. 23-30. pp.) még megemlíti.

„Majd később, amikor e kérdéssel én is foglalkozni kezdtem, kerestem e gömböket, és akkor értesültem arról, hogy kidobatta azokat a könyvtár akkori főigazgatója.” – fűzi hozzá a szakember, dr. Plihál Katalin.

Felesleges mondanunk ezek után, hogy a földgömbök nélkülözhetetlen segédeszközei voltak a hajdani könyvtáraknak. Ennél érdekesebb az a tény, hogy egy 1880. 01. 18-i Trefort-levél bizonyítja, hogy már az új épület fennállása idején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a fontos beszerzendők között tartotta számon a földgömb megvételét, egy földgömb (47 cm átmérőjű) megvételéről folytatott levélváltás emlékét őrzve. (Träger levele 1880. 05. 10.)

Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár

A kép forrása: https://www.wikiwand.com/hu/F%C3%B6ldg%C3%B6mb