Nem korabeli sajtónyilatkozatra, nem hagyományos értelemben vett könyvtárismertetőre, nem könyvtártörténetről szóló alapvetésre hivatkozunk, nem is egykori kollégák írásaira. Egy kevéssé ismert, ám fontos forrást ajánlunk az olvasó figyelmébe. (Megkockáztatjuk, egyes passzusaiban máig ható érvényességgel.)
Jogászember írta. Élete alkonyán járó, nagy tapasztalattal bíró, higgadt, de korára érzékeny, „fontos ember“, nemes-páni és gyöngyöshalászi „HAMAR Pál, mint királyi ügyigazgató“, a Szent Korona ügyésze, azaz tekintélyes kir. tanácsos, az Egyetemi Alapítvány vezetője.
Egy kevéssé ismert, ám fontos forrást ajánlunk az olvasó figyelmébe.
Egy, véleményünk szerint, tárgy- és tényszerű leírást kínáló, könyvtárunkról is részletesen szóló összefoglalást vehetünk kézbe. Ebből idézzük az EK épületére vonatkozó értékes passzusokat, a könyvtárépület leírásának ritka alaposságú darabjával lesz szerencsénk találkozni.. Érdemes őket, ahogy magát e teljes véleményt is újra és újra figyelmesen végigolvasni!
„Ezután következnek a könyvtár, a szerb utczai jogbölcsészeti, és hitészeti szárny épületek, az élettani intézet és az orvos sebészeti kóroda, […]
Az épület belső tereiről:
„Az épület belseje alaghelyiségekre, földszinre és két emeletre van berendezve;
az alag helyiségek hat szolgai lakásból, három könyvkötő műhelyből, a forró
viz fűtési telepből, ugy a fa- és szénraktárakból állanak ;
a földszinén a házfelügyelői szoba, három könyv-s két ruhatár, egy hirlap olvasó-terem s két tiszti lak sorakoznak;
az első emelet a nagy és kis olvasó-teremet, egy könyvtárt az elnöki irodát, valamint a második emelet a hat szobára terjedő igazgatói szállást a 8 könyvtári termet, melyek jelenleg a középtanodai képezde gyakorló iskoláiul szolgálnak, foglalják magukban; az emeletek egy nagy és két kisebb könyv felhúzó gépezettel kötvék össze ; a tágas folyosók szükség esetén szinte könyvtári czélokra rendezhetők be: az épület helyiségei légszesz világítással, vízvezetékkel, és házi távirdai huzalokkal látvák el. […]
Az előcsarnokról:
„a ferencziek terérőli bemenet meglepő : az előcsarnok 8 fehér oszlopon nyugszik ; a menyezet zárszalagán tudományos jelképek váltják fel egymást, a boltozatot vésett szürke lombczifrázatok fedik, a talaj fekete olasz márvány“
A főlépcsőről és az olvasóteremről:
„ innen a tornáczba 47 salzburgi kőlépcső visz fel ; e művészi űrt hét ízletes magas ablak, melyek zöldvörös keretben sárga lombozatú müncheni üvegfestésekkel diszitvék, világítja meg: a most leirt sikmagaslatról nyílik a Salzburg oberalmi vörös márvány környezetű főajtó a 10 öl hosszú, 6 öl széles, így tehát 60 négyszeg öl tágas könyvtári olvasó nagy terembe, mely üveg menyezettel s az utczára 3 nagy ablakkal van ellátva ; a falak oldalait a közép magasságon és a földszinén egy egybronz karzat, melyek zöld rácsozaton aranyozott csokrokat viselnek, egyenlő arányban környezik .“
Az olvasóterem berendezéséről
„e zárt vonalakon belül a felső részen 24, az alsó részen pedig 16, s igy összesen 40 tölgyfa szekrényben egyenként 300, együttvéve pedig mintegy 12,000 könyv az irodalom legkeresettebb és legválogatottabb termékeiből összeállítva foglal helyet : a nagy terem két hosszoldalán a mellék helyiségbe két nagy ajtó vezet; a főbejárás felett ő Felsége a király jól talált életnagyságú arczképe Than Mór jeles ecsetü műve diszlik ; a terem menyezetén aluli körszalagon az ó kor bölcseit és a tudományok nemtőit ábrázoló egy füzérbe illesztett 20 jelkép, dús aranyozású szoborfők, és színes keretbe foglalt márványlapok közt kellő világításban tűnnek fel : az utczai homlok falnál a könyvtári tiszt számára egy mű állvány emelkedik, melyet tömör tölgyfa korlátok környeznek, hol az olvasmányokat kiszolgáltató segédek foglalkoznak ; ezen keleti fénynyel ellátott nagy olvasdát esti órákban 60 gázláng még ragyogóbbá teszi; a terem űrében 10 asztalnál 120 látogató a berendezett pamlagokon és üléseken egész kényelemmel helyezkedhetik el.
A tudományok s az irodalom e kiváló csarnokát mint már fent jeleztetett, Trefort Ágoston vallás és közoktatási minister építtette, a belső felszerelés jelenleg folyik, s már közelebb bevégeztetik: az épitkezésre 538,802 forint 53 krajczár a berendezésre pedig 108,000 forint, s igy az egész intézet felállítására összesen 646,802 forint 53 krajczár irányoztatott elő: végleges befejezése mintegy 650,000 forintba kerül. ( p. 332-333.)“
De térjünk át arra, amiért ez a írás megszületett és ide került. Belső terek olyan részleteit rögzíti, amelyeknek eredeti állapotáról kevés tudással bírunk, ill. a szakirodalom, vagy nem, vagy nem így ismeri az épületre vonatkozókat.. Dr Sisa József által megerősített tény, hogy nem maradt fenn leírás, ábrázolás, vázlat, amely rögzítené, hogy milyenek is voltak azok a Kratzmann Ede ( 1847. 04. 29. – Bécs, 1922. 05. 05. ) készítette színes üvegablakok, amelyek egykor a főlépcső feletti részt díszítették és amelyeket 1937 nyarán eltávolítottak.
Ám, fenn maradt egy e színes üvegablakokról eltávolításukat követően készült kérelem szövege, ellenvélemény fogalmazódott meg. Mielőtt még a Kratzmann-féle alkotásokat oly sommásan megítélő Lyka Károlyra („émelyítően édeskés kisszerűség“) gondolna valaki, közöljük, nem róla van szó. Hivatkozásunk alapja egy vélemény-levél (1937. 10. 29.), melyet egy jogászhallgató, ifj.Laurentzy Vilmos fogalmazott meg, aki „a többiek felkérésére, a könyvtár látogatói nevében“ több aláírással támogatta meg visszahelyezést követelő levelét. Laurentzy téma iránti érzékenysége mögött többek között az is állt, hogy maga is „nagyon tehetséges műkedvelő festő volt, biztos művészeti ítélőképességgel. Ugyanakkor szeretett társasági ember, központi figura …“, mint azt leánya, Lauretzy Mária, festő-restaurátorművész szíves közléséből tudjuk. Laurentzy Vilmos úgy vélte, hogy az épület harmóniája az eltávolítással sérült, mi több a helyiség megkövetelte harmónia hiánya, valamint az eltávolítástól remélt több fény íránti igény nem álltak arányban egymással. A színes ablakokon átszűrődő misztikus fény elvesztésével, nemcsak a „szentély“- jelleg veszített, de az előcsarnok és az épület összhatása is. A közelgő Eucharisztikus Kongresszusra (1938) és az ezzel együtt várhatóan megnövekedő látogatóforgalomra tekintettel az eredeti ablakok visszahelyezését kérte. Nem tudjuk okát, hogy e kérés miért nem teljesült, azt azonban igen, hogy Pasteiner Iván kicseréltette az eredeti színes ólomüvegablakokat nyitható katedrál üvegre a vitathatatla szaktekintélynek minősülő dr.Gerevich szakvéleménye alapján. Azt nem tudjuk e pillanatban, mi lett a kiemelt ablakok sorsa.
Történetük ezzel azonban, mint oly sok egyéb részlet esetében, nem zárult le, mint hinnénk. MÁTRAI László főigazgató az ötvenes években Pasteinerhez hasonló megfontolásból szintén arra jutott, hogy ablakcsere szükségeltetik, Így került sor újabb cserére, így kerültek a mai katedrál-üvegablakok a főlépcsőházba. Szóval az, amit most láthatunk korántsem az azonos azzal az élménnyel, amely az előcsarnokban egykor a könyvtár látogatóit fogadta..
Kazimír Edit
Egyetemi Könyvtár és Levéltár
Forrás:
- Hamar Pál: Hamar Pál közalapítványi királyi ügyigazgató, mint a Szent Korona egyik ügyészének véleménye, melyet a budapesti Egyetemi Alap jogi természete kérdésében a magyar Országgyűlés képviselőháza kiküldött bizottságának 1876-dik évi ápril 20-ról és május 7-ről kelt felhívása nyomán tisztelettel előterjeszt. Budapest, Magyar Királyi Egyetemi Könyvnyomdában, 1875. 47p. (p. 130-228) 28 cm.
- ifj. Laurentzy Vilmos levele: EKL (ld. Melléklet.)