Az 1874-es leltárjegyzék dicséretét már „elzengtük”, azt gondolhatná az ember (Nem történész), felesleges tovább leltárkönyvekkel bajmolódni, ám ez koránt sincs így. Ez a német nyelvű jegyzék, ahogy minden előző, ugyanis megérdemli kitüntető figyelmünket, akkor is, ha tudjuk, hogy szerzője, 1874-ben, az V. fejezetben, magyarul, lényegében megismételte a korábban elkészített leltárlista vonatkozó passzusait és nem válasz arra a kérdésre, hogy mikortól rendelkezett a könyvtár ezzel, vagy azzal, adott esetben a Coronelli-féle ég- és földgömbökkel. Annyit tesz hozzá az általunk ismertekhez, hogy az 1857/8-as tanév folyamán számba vett könyvtári ingóságok között ott találjuk a gömböket is.
Ebben a tanévben, a Bach-korszak végén, Toldy igazgató úr tehát leltárt készített. Ez hivatali kötelezettsége volt. E hivatali kommunikáció nyelve, egyben Toldy (Franz Schedel) anyanyelve is, német volt. A fennmaradt jegyzék lényegében egy német nyelvű kéziratos feljegyzés (piszkozat), többszöri áthúzással, javítással. Ám „gondos” listázása, mindannak, amivel a könyvtár ekkor rendelkezett. Az elkészült lista mintha némileg részletesebb, illetve másként lenne beszédesebb, mint a már többször is hivatkozott jegyzék 1874-ből, aminek oka az a 17 év lehet, ami e két leltárlista elkészülte között eltelt, valamint az a tény, hogy, bár leltárjegyzékről, ill. jegyzékrészről beszélünk, más és más célra készültek, más és más állapotot rögzítettek. Úgy is tekinthetjük, mint az 1874-es jegyzék ”visszaigazolását”, amennyiben, mindazok a tételek, amelyek e két jegyzéken egybehangzóan szerepelnek, kétség nélkül beazonosíthatóak, bizonyító erejűek.
Ugyanakkor ez a leltárjegyzék bepillantást enged több dologba is. 1.) a régi, tehát a klasszicista kolostorépületbeli könyvtári viszonyokba, ill. a költöztetendő ingóságok „előéletébe”. Amit a német lista homályban hagy, azt a későbbi, magyar nyelvű átadás-átvételi jegyzék precízen helyre rakja és fordítva. Valahogy ilyen formán lehet elképzelnünk a költözést e tekintetben meghatározó viszonyokat. 2.) Nem mellékesen felhívja a figyelmet e német nyelvi megfogalmazás érdekességeire, következetlenségeire; nagybetű/kis betű, az „ss/sch”,” a/ä”, valamint a „ch/ck/c …”. használatára, noha messzemenő következtetéseket már csak a jegyzék piszkozat jellegénél fogva sem enged meg. További szakirodalmat a korabeli magyar országi németnyelvhasználatról a Germanisztikai Intézet könyvtárában bőséggel talál a nyájas olvasó! 3.) És felkínálja e könyvtári eszközök, tárgyak, fogalmak sajátos korabeli szókincsét. Ezért is foglaltuk táblázatba a felsoroltak közül vastagon szedve azokat a tételeket, amelyek azonosíthatók voltak, azaz Toldy későbbi magyarításait, a korabeli nyelvhasználat e speciális darabjait, minden egyéb a sajátunk.
Megjegyzések a táblázathoz:
- A könyvtár nem csak a Frank-féle gyűjteményt tárolta, hanem a város könyveit is.
- „Kasten” megjelöléssel almáriumokat és egyéb tároló szekrényeket is jelöltek.
- „pallérozott” jelzővel illették a csiszolt, fényezett, idomított … bútorokat.
- A „z”pont nehezen érthető megjegyzésének feloldása, egyben Rusvai László szakértő úr dicsérete; ezért szó szerinti idézet:
„rézből voltak a gázcsövek, ezek alkothattak egyszerűbb falikarokat és függőlámpákat, amiken volt 23 égő, a golyók búrákat jelentenek (Kugel), az üvegcsövek (Zylinder), pedig az Argand-típusú körégők tartozékai voltak (mint egy petróleumlámpa esetében), a korábbiak pillangószárny-formájú lángjához nem kellett cilinder, de praktikus volt búrával védeni a huzattól”
Szerző: Kazimír Edit